Története

Sáp első említése: 1264, amikor a Szabolcs megyei Sáp-i Tamás fia Miklós egy Szatmár megyei birtokát eladja. 1400-ban határos falunak írják Rábé egyik részével, ekkor Rábéi Tamás fia Miklós itteni birtokrészét eladja más rábéi nemeseknek.1429-ben említik Szent Péter tiszteletére szentelt egyházának papját. A XIV-XV. Században helyi nemesek, elsősorban a Sápi- és Földesi Nagy-családok faluja. 1459-ben a király áthelyezi Békés vármegyébe.

A Földesi Nagy-család gyilkosság miatt fej- és jószágveszésre ítélt tagjainak részeit 1465-ben a király a Bajomiaknak, Sztáriaknak és Parlagiaknak adományozta. Nagy része a XVI. században kisnemeseké volt. 1549-ben Szabolcs megye dika-adóösszeírásában 29 adómentest jegyeztek be.

1556-ban Sáp Szabolcs megye dézsmajegyzékében szerepel, 1 bárány- és gabonadézsmát-fizetőt írták fel. 1566 után fizetik a töröknek az adót. A szolnoki szandzsák debreceni náhie 1572. évi adóösszeírásában 33 házat (családfőt), 1 templomot találunk. Bethlen Gábor 1624-ben felülvizsgálta a nemesi kiváltságokat igazoló okmányokat és megerősítette őket. A XVII. Század végén többször is oltalomlevelet kapott a falu a kuruc-labanc hadak sanyargatásai ellen. 1689-ben és 1713-ban Szabolcs megye közgyűlési jegyzőkönyvei bizonyítják, hogy Földes és Sáp lakosai réven, vámon és harmincadon, vásárvámon kívül semmiért sem fizettek, tehát nemesi kiváltságokkal éltek, telkeiket kuriális nemesi telkeknek ismerték el. 1698-ban Lipót király a sápi lakosok nemesi kiváltságait újból megerősítette. 1848-ig Sáp kuriális helység volt, ahol 24 tagú nemesi tanács – hadnaggyal az élén – gyakorolta a kisebb körű önkormányzatot. A községet 1871-ben Bihar vármegyéhez kapcsolták. A XIX. század végén a vasútépítésnek köszönhetően a falu a környező településekhez képest jelentős előnyökhöz jutott. A települést a nemesi kiváltságosok fészkeként emlegetették, később azonban elveszítette kedvezményezett helyzetét és a térség hátrányos helyzetű települései közé sorolódott. (Dr. Kasza, 1999)